Egyszerűbb király

„Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.”(5.)

Tudom, hogy talán későn szólok, de ma Magyarország miniszterelnöke jön hozzád és szeretne veled és nálad vacsorázni. Persze, nem, de most mégis. Ha kapnál egy ilyen infót, akkor mégis mit csinálnál? Neki kezdesz takarítani, sürögsz-forogsz, szólsz nagyanyádnak, hogy húzzon ki a slamasztikából, jön az orbángyurcsány (mert ki tudja mama kire rakja a voksot) és főzni kéne neki egy kis hazait!? Egy ilyen információ – a meglepetésen túl – biztosan mozgásba hozza az embert, talán megpróbálunk készülni és menteni, ami még menthető. Mert nagy ember jön, nem kellene előtte lebőgnünk. Persze annak az esélye, hogy ma megjelenik nálad vagy valaha az életben egy miniszterelnök, nagyon csekélyke. De a Királyok Királya bármikor beállíthat hozzád is, azért, hogy megajándékozzon jelenlétével, hogy minőségi időt töltsetek együtt. Az Ő érkezésére hogyan készülsz? Mert nem szokványos az, ahogyan ez a Király hozzánk érkezik, hiszen mi királyi van egy szamárcsikóban, s mi fennséges van a szelíd és csöndes mosolyban? Nem ezt szoktuk meg a királyoktól, hanem fényűzést, hangos csinnadrattát, hadsereget meg erőfitogtatást. S mivel ehhez vagyunk szokva, erre nagyon készülnünk sem kell, csak a szokásos uralkodóknak járó szokásos rutin feladatokat kell végrehajtanunk. Jézus Krisztus másféle király, s egészen másféle készülődést vár. Neki nem a szobát kell kisepernünk, hanem a lelkünket. Neki nem valami pazar lakomát kell felmutatnunk, hanem a szeretetre épülő emberi kapcsolatainkat. Nem szokványos királynak nem szokványos készülés. Csendben, szelíden és tisztán kell várnunk, pont úgy, mint ahogyan ő érkezik.