Mókuska

„Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.” (33.)

Azt hiszem, minden valamire való pszichomókus azzal kezdi az emberi lélek feltérképezését, hogy rajzoltat egy fát. Na, jó, lehet, hogy nem ezzel kezdi, lehet, hogy nem fát, de én mégiscsak így képzelem el: Egy kedves, szemüveges, kontyos pszichológus néni megkér, hogy rajzolj neki egy fát. Mindezt azért, mert sokat elárul rólad az, hogy milyen a te fád. Milyen a gyökere, a törzse, a lombja, vannak-e rajta, és ha igen, akkor milyen gyümölcsök? Ha elfogadsz egy tanácsot, sohase legyen a fán odú, és ne legyen hatalmas csonka ága, amikor pedig egy kávéfoltos lapot tolnak eléd, akkor menekülj! 🙂 🙂 🙂 Most persze nem mókusokról, meg odúkról szól ez az egész, hanem a fáról, s a rajta lévő termésekről. Nem vagyok egy nagy biológus, nem is nagyon ismerem fel a különböző fákat, egészen addig, míg meg nem látom a termését. Utána már sokkal egyszerűbb az embernek a dolga, hiszen a gyümölcs elárulja, hogy milyen is az a fa. Az ember életének megvannak a maga gyümölcsei, s ezek a gyümölcsök lesznek az életünk ismertetőjegyei. A gyümölcsökből lehet mindig visszakövetkeztetni arra, hogy milyen is az a fa, ami azt a gyümölcsöt termi. Most nem mennék bele a gyümölcstelen fák kivágásának rémisztő kérdésébe, hanem csak abban szeretnélek titeket motiválni, hogy nézzétek meg a saját életetek gyümölcseit. Milyen fáról árulkodnak? Valami egészséges, tápláló, olyan, amit bárki szívesen szakítana és enne, vagy valami mások számára visszataszító és romlott gyümölcse van az életednek?! Azért is fontos ezt végig gondolni, mert ahogyan a gyümölcs a fáról árulkodik, úgy árulkodik a fa a Kertészről!