Heuréka!!!

„Péter ekkor így szólt hozzá: – Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.” (28.)

Nos, annak a valószínűsége, hogy Arkhimédész egy szál gravitációban rohant végig az utcákon, fennen hirdetve abbéli bizonyosságát, hogy megtalálta II. Hierón király problémájára a választ, igen csak csekélyke. De azért a mondás fennmaradt: Heuréka, vagyis megtaláltam! Talán a történet is azért terjedt el, mint városi legenda, mert azt akarta kifejezni, hogy az ember öröme és boldogsága határtalan akkor, amikor megtalálja élete nagy kérdésére a választ. A teljes bizonyosság öröme annyira hatalmas, hogy az ember megfeledkezik magáról és csak rohan, siet, átadni mindenkinek a felfedezését. Vagy csak nekiindul, hogy megvalósítsa és kézzelfoghatóvá tegye azt, amire rájött. Amikor Péter meglátja Jézus Krisztust, s a reményei találkoznak a teljes bizonyossággal, amikor szembesül a feltámadás csodájával, akkor felsőruháját leveti, és úgy ugrik a vízbe, sietve a Mester színe elé. A feltámadás előtt a dolgok azért nem ennyire egyértelműek, sok a kétkedés és sok a tétovázás. Minden bizonytalanságunk abból származik, hogy nem ismerjük fel a megoldást, nem ismerjük fel a Messiást, éppen ezért nem merünk döntést hozni és nekiindulni a nehéz helyzetek megoldásának. Amikor felsejlik előtted életed végső megoldásának sziluettje, amikor látod őt alakot ölteni a nagy viharban, akkor ne félj elindulni. Ha nem vagy biztos abban, amit tenned kell, akkor lehetsz annyira ember, mint amennyire a bizonytalan Péter is. Kérd, hogy Ő parancsoljon, kérd, hogy Ő hívjon, mert akkor van értelme kilépni a látszatbiztonságból azért, hogy csakugyan rátaláljunk arra, aki képes megtartani minket minden viharban.