Edevis tükre

„Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim!” (49.)

Csak annak magyarázom, aki nem olvasta és nem látta a Harry Potter széria első epizódját, hogy mit is tud Edevis tükre. Van rajta egy felirat, ami így hangzik: „Edevis amen ahze erkyt docr amen”. Ami visszafelé olvasva, helyes tagolással így hangzik: Nem arcod tükre ez, hanem a szívedé! Mert Edevis tükrébe, aki belenéz, nem azt látja csak, ami a tükör előtt áll, hanem azt, amit a tükörben látni szeretne, szíve legtitkosabb vágyát. Amikor Harry először belenéz a tükörbe, akkor önmagát látja benne és halott szüleit, akiket szeretne újra maga mellett tudni. A mi urunk, Jézus Krisztus is furcsa tükröket tart olykor elénk, amiben nem pusztán csak azt látjuk, amit szemmel látni lehet, hanem azt is, amit csak a szívünkkel tudunk megsejteni. Harry Potter nem ismerhette a szüleit, nem találkozott velük, nem lehettek büszkék rá, nem tudták megölelni, a döntő pillanatban nem álltak mellette tanáccsal. Ezért látta őket a tükörben. Mert minden vágya az volt, hogy bárcsak lennének szülei. De sajnos, nem jöttek ki a tükörből, nem lehetett vissza csinálni a múltat. Abban a tükörben, amit Jézus Krisztus elénk tart önmagunkat látjuk, s azt, hogy emberek állnak mellettünk. Akik a szüleink helyett is szüleink, vagy a testvéreink helyett a testvéreink. Mert van, akinek nem adatik meg sem a testvér, sem a szülő, vagy ha van is, bárcsak ne úgy és ne olyan lenne. Ekkor sejlenek fel előttünk azok, akik Krisztusban éppen úgy hisznek, mint mi, s így testvéreink és szüleink lehetnek. Jézus tükre azért varázslatosabb, mint Edevisé, mert amikor a tükörkép látása után megfordulunk, a látott szülők és testvérek valóságosan is előttünk állnak.