Mestergerenda

„Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (5.)

Vannak olyan képek, amiket nem lehet kiverni a fejünkből. Van, ami beleég a retinánkba, onnan pedig nem lehet kivenni vagy száműzni, hiszen a szemünk után az agyunkba is befészkeli magát. Az én retinámba – akármilyen furcsa is – retinák égtek bele, úgy 10-12 évvel ezelőtt. Egyszer segítettem egy orvosi szakkönyv digitalizálásában, amiben csakis és kizárólag a szem különböző betegségei voltak láthatók. Kicsiben, nagyban, fekélyek, sebek, durvábbnál-durvább képek, mind a szem ilyen vagy olyan betegségeiről. Szóval sok durva dolgot láttam már, de ezek nagyon félelmetesek voltak, hiszen ha ez előfordulhatott mások szemével, akkor sajnos velem is megtörténhet. A betegséges képek között igaz nem volt olyan, hogy valakinek egy idegen test ment volna a szemébe, de talán minden képnél félelmetesebb lehet az, amikor egy szálka lóg ki az ember szeméből. Vagy ami még ennél is durvább, ha nem egy szálka, hanem mondjuk, egy gerenda lóg ki belőle. Ami ez esetben azt jelenti, hogy igen durva lehet az a sérülés, amikor egy méretes fadarab áll ki a fejünkből. Ha nincs is ilyen fényképemlékem, de sajnos a lelkem legmélyén őrzök olyan dolgokat, s nap, mint nap küzdök a kísértéssel, hogy mielőtt neki esnék mások szembetegségeinek, szálkáinak, azoknak a dolgoknak, amik megrontják és elhomályosítják a látását, előtte foglalkozzam a saját szememmel. Tényleg olyan hamar képesek vagyunk ítélkezni, mások hibáit felnagyítani, mások gyengeségeit kiszúrni, míg a saját dolgainkat sokáig képesek vagyunk nem észre venni. Műteni csak az tud, aki tisztán lát. Hibákat felfedni, s ezzel gyógyítani ezt a világot nem lehet elvakultan, sem szálkától, sem gerendától, sem idegtől, sem tanoktól. Tisztán látva lehet tisztán láttatni.