Személyre szabott kísértés

„Ő így válaszolt: – Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (4.)

A szegény vidéki pap hazamegy, és látja, hogy a felesége egy szép új ruhát próbálgat a tükör előtt. Meglátva az árcédulát, rémülten felkiált: – Hogy tudtad ezt megvenni? Tudod, hogy nem engedhetjük meg magunknak! – Jaj, drágám, – feleli az asszony – megláttam a kirakatban, és szinte magához vonzott. A következő pillanatban már a próbafülkében találtam magam, és – csakis az Ördög műve lehetett – valaki azt súgta, hogy: “Fantasztikusan nézel ki ebben a ruhában!” Erre a férje – De jól tudod, hogy ha az Ördög megkísért, hátat kell neki fordítanod! – Igen, – feleli az asszony – de azt mondta, hogy hátulról is jól nézek ki benne!

Vagyis mindenkinek olyan kísértő jut, amilyen ő maga, hiszen nem lehet mindenkit mindennel kísérteni. De nem is kell, éppen elég egyetlen-egy dolog, ami pontosan a te kis személyre szabott kísértésed, hiszen azzal tud csőbe húzni a gonosz. Most az én személyre szabott kísértésem következik, ami – kivételesen – Jézusnak a kísértésre adott válaszában van elrejtve. Engem nem a kenyér kísért vagy a kenyértelenség, nem a javak, nem a birtoklott dolgok, hanem az igék. Helyesebben az a vágy, amely szelektálni akar az Isten igéi között. Nagyon egyszerűen hallom meg a nekem tetsző részeket Isten kijelentéséből, ízlelgetem, forgatom, gyakorlom magam benne. De vannak olyanok, amiket szívesen ugrok át, szinte meg sem hallom, vagy legjobb esetben a másik ember fülével hallgatom, s nyugtázom, hogy csak rá vonatkozik. Az ember nemcsak igével él, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik. Nincs fontos meg nem fontos ige, hanem csak ige van. Ne szelektálj közülük, még ha nagy is a kísértés.