Puffin

„Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt.” (16.)

Ahogy Charlie O’Brien utazását kezdve mondta: „Csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot”. Aki nem látta nézze meg a „Kincs, ami nincs” örökzöld Bud Spencer és Terence Hill filmet, amelynek az elején Bud nekiindul a tengernek egy hatalmas rakomány Puffin lekvárral. A kezdő szlogent népszerűsítve vállalja, hogy csak ezt a lekvárt eszi majd végig a tengeri útján. Aztán, amikor már nem látja senki, csak egyetlen útitársa a papagája, beleszagolva a lekvárba a következő beszélgetés zajlik le közöttük.– Csak a Puffin adhat erőt, mi? – élcelődik a papagáj. – Dögvész pusztít majd a cápák között. – teszi hozzá Bud és az összes lekvárt a tengerbe hajigálja, ha már dögvészként beharangozta, majd az utolsó ládánál hozzáteszi: – Az én kedvencem a bab. Aztán meg is főzi, és… (aki nem ismerné a folytatást, feltétlenül nézze meg). Mert, aki azt vállalja, hogy egy terméket reklámoz, annak meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak, ha pedig a „Csak a Puffin ad erőt és mindent lebíró akaratot”, akkor csak azt lehet enni az úton. Ha valaki meglátja, hogy nem Puffint, hanem babot eszik szegény Bud, akkor lőttek a reklámnak, a szerződésnek, és a beígért jutalomnak. Nos, ezért mondja azt Pál, hogy aki Krisztust reklámozza, az éljen is úgy, nehogy egy kívülálló meglepődjön mindazon, amit a Krisztust követő tesz. Mert a legapróbb dolgokban is Őt követjük, márpedig még a legnagyobb dolgok sem lehetnek annyira nagyok, hogy le ne tudjunk mondani róluk Krisztus kedvéért. Tehát a jelszó: „Csak Krisztus ad neked erőt és mindent lebíró akaratot.” Ezt pedig bizonyítani kell, a legkisebb dolgoktól egészen a legnagyobbakig.