Kelet

 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (22-23.)

Egyszer az egyik nagy kedvencemtől olvastam egy megdöbbentő mondatot, s mivel szoktam neki hinni, hát ezt is elhittem, de nem ment le egyszerűen a torkomon. Azt írta az én gurum, hogy számos utazása és kalandozása során gyakran találkozott a Lélek itt felsorolt gyümölcseivel, de szinte mindig keleti – főleg buddhista – környezetben. Nem akarok a szinkretizmus vádjával a nyakamban lógni valamelyik jó kis keresztyén golgotán, de engem elgondolkoztatott, hogy hol is találkozunk a Lélek gyümölcseivel. Mert ahol a gyümölcs, ott a Lélek. Keleten van gyümölcs, nálunk meg nem sok. Vagy csak nem vesszük észre? Ki tudja. De egyre nyilvánvalóbb, hogy a gyümölcstelen keresztyénség nem nagyon vonz már senkit. Ezért van ellenünk annyi féle és fajta törvény. Mintha ez a kettő ki is zárná egymást. Mármint a gyümölcs meg a keresztyénség, legalábbis közösségi szinten. Egyre inkább azt érzem, hogy mi egy Istenben hívők kirekesztünk, törvényeskedünk, és mindenre meg minden ellen van nálunk és bennünk törvény. Talán el kellene engedni végre a törvényt, s engedni kellene a Léleknek, hogy teljes mértékben és egészében átjárjon minket. Akkor talán vonzóak lesznek a közösségeink, a vallásunk, a felekezetünk, mindaz, amiért igazság szerint ezt az egészet csináljuk. Az a gyanúm, hogy a gyümölcstelen közösségek gyümölcstelen életekből állnak, hiszen a Lélek az emberen változtat, s nem a közösségein. Engedjetek a Léleknek itt Nyugaton is!