Hátramenet

„Most azonban, hogy megismertétek Istent, sőt hogy Isten megismert titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, hogy újból azoknak szolgáljatok?” (9.)

Mivel nekem csakis és kizárólag olyan szőke ismerőseim vannak, akik intelligensek és elragadóak (vagy csak festik magukat 🙂 ) így nem nagyon értem a szőkés viccek alapját, de most igemagyarázatként mégis beemelek egyet. Egy szőke beül a new yorki csúcsban a parkoló taxiba, majd közli a címet és azt is hozzá teszi, hogy nagyon sietni kellene. A taxis már indít is, majd hátranéz, sőt folyamatosan hátrabámul. A szőke kiakad. – Mi lenne ha az utat figyelné, miért nem megyünk már, most mit bámul engem?! Nem hallja, minek bámul?, A taxis megunja, és ráüvölt a szőkére: – Nem bámullak, csak próbálnék tolatni, ha hagynál!!! 🙂 Éljenek a szőkék, meg a taxisok, és szögezzük le gyorsan: néha a jó irányba induláshoz hátrafelé is kell menni. Vagy ha eltévedünk, akkor vissza egy kicsit, hogy aztán a helyes útra találva rakéta sebességgel száguldjunk a jó irányba. Végig tolatva, vagy hátrafelé menve elég nehezen lehet eljutni a célba, veszélyes, lassú, meg értelmetlen is. Akkor, amikor Krisztus követésére indulunk, akkor belefér a tolatás, néha a visszafordulás, de csak akkor, ha ez abban segít, hogy aztán csakugyan célt érjünk. Ha már egyszer az Istent szolgáljuk, ha már egyszer Ő megismert és elfogadott minket, akkor nem fordulhatunk vissza és indulhatunk el a másik irányba. Nem szolgálhatunk másnak, sem erőknek, sem vágyaknak, sem senkinek rajta kívül. Értelmetlen és felesleges is lenne.