A.I.

„Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból.” (5.)

Nem tudom ismerős-e a szó: abszolút. Nem pötyögöm be a digitális értelmező szótárba, hanem a magam módján körülírom. – Ki énekli az abszolút örökzöld slágereket? – Fenyő Miklós! ; – Ki az abszolút mazochista? – Aki, ha két rossz közül lehet választani, mindkettőt választja! ; – Ki az abszolút balszerencsés? – Aki, amikor magába roskad, mellé esik! Talán sikerült elmagyaráznom, az abszolút az valami, ami tökéletes, ami teljes, ami nem lehet viszonylagos. Van, amiből létezik „abszolút” és van, amiből nem. Illetve van egy valami, amiről nagyon sok ember azt szeretné hinni és gondolni, hogy nem létezik, mert így nem kellene szembesülniük mindazzal, amit ez a dolog folyamatosan a szívünkbe ordít!  A.I., ami itt nem a mesterséges intelligenciát jelenti (Artificial Intelligence), hanem az abszolút igazságot. Szeretnénk azt hinni, hogy nem létezik ilyen, hanem mindenkinek van egy kis igaza ezen a világon, ezzel mentegetve magunk és másokat. A jó hírem az, hogy van egy olyan jó hír, ami az abszolút igazság kategóriába tartozik: nem viszonylagos, nem függ senkitől és semmitől, tökéletes és páratlan, ez az abszolút igazság az evangélium. Az abszolút igazság beszéde, amely Jézus Krisztus földi élete óta nap, mint nap belekiált az életünkbe és ebbe a világba. Jézus Krisztus eljött, meghalt és feltámadt értünk, azért, hogy mi is feltámadjunk, és örök életünk legyen. Ez az abszolút igazság, ami nem változik meg, ez az abszolút igazság, aminek sorsa nem attól függ, hogy kik és hogyan próbálják meg tekintélyét lerombolni. Ez az egyetlen igazság, amely képes átsegíteni minket az élet legmegrázóbb pillanatain, s amely minden más igazság fölött áll. Természetesen el lehet utasítani, lehet nem szeretni, lehet kritizálni, de ez a lényegen nem változtat. Azért abszolút!