EGO

„Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.” (25.)

Kevés olyan játék van a világ játékpiacán, amely átível korok, nemzetek és családok történelmén, s hihetetlen erővel hívja játékba a különböző generáció tagjait. Persze minden korszaknak megvan a maga kedvenc játéka, emlékszem még a Catan népszerűségére, vagy a manapság divatos Solo kártyajátékra, de a póker, vagy az ulti is mostanság éli reneszánszát. Na és persze ott van a LEGO, ez az elnyűhetetlen, varázslatos építőjáték, amely kitalálása óta hihetetlen népszerűségnek örvend. Azt hiszem, minden kedvelt játék mögött az emberi játszani tudása és akarása áll, hiszen sokaknak az élet is „csak” egy nagy játék. (Ahogy a gimiseim mondják: Az élet egy közepes kategóriájú számítógépes játék, de a grafikája az nagyon ott van! ☺) Az ember nagy játékos, mindig is az volt, kedvenc játéka pedig az EGO, amely létezésünkkel egyidős. A szabályok nagyon egyszerűek: szeresd a saját életedet mindennél és mindenkinél jobban, gyűjts magadnak, ne törődj másokkal, s lehetőleg növeld olyan nagyra az egód, amilyen nagyra csak tudod. Érdekes módon az ember nagyon hamar megértette és elfogadta ennek a játéknak a szabályait, s mivel szinte mindenki játszotta, így azon kevesek, akik csak megmerték említeni, hogy létezik másik játék is, azokat kivetették, utálták, megverték vagy éppen megölték. Pedig sokan jöttek, akik azt mondták, ennek a játéknak nincs igazi győztese, hiszen csak az élet határáig tart, s amit magadnak gyűjtöttél, szereztél, s minden, amit átéltél veled és a megnyert egóddal sírba száll. Jézus Krisztus nemcsak egy volt ezek közül, hanem Ő volt az, aki újraírta ennek a játéknak a szabályait, s a gyakorlatban be is mutatta az új szabályok kivitelezhetőségét. Az EGO marad, hiszen kitörölhetetlenül hozzánk tartozik, de a szabályok változtak. Az győz, aki veszít, s aki itt veszít, az majd odaát győz.  Mert az új szabályok szerint minden az odaátról szól, ahova ugyanúgy nem sok mindent vihetünk, csak talán azt, ami ebből a szabályból származik: Aki szereti az életét, elveszti, aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.