Mennyei diszkrimináció

„Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.” (31.)

A tanító néni szünet után sorra kérdezgeti a gyerekeket a szünet közbeni élményekről. – Rendben, kezdje Pistike. – Mond szépen mit csináltál a szünetben? Pistike büszkén felelte: – Homokvárat építettem! – Ügyes vagy – felelte a tanító néni – akkor betűzd szépen: homok. – És te Tomika mit csináltál a szünetben? Tomika így válaszolt: – Én is homokvárat építettem Pistikével együtt. – Ügyes vagy – felelte a tanító néni – akkor betűzd szépen: vár. – És te Jucika, te mit csináltál a szünetben? A kislány szomorúan felelte: – Szerettem volna én is Pistikével és Tomikával homokvárat építeni, de nem hagyták, mert lány vagyok! – Ejnye fiúk – nézett haragosan a két bűnösre a tanító néni – nem szép dolog amit csináltatok. – Látod Jucika, ez a negatív diszkrimináció, na betűzd szépen… Nagyon veszélyes egy folyamatosan diszkrimináló társadalomban egy olyan Istennek a képét lefesteni, aki nem diszkriminál, különösen is, ha elfelejtjük a szónak eredeti jelentését, vagy azt, hogy mit mondott ez az Isten önmagáról. Isten nem személyválogató. Mindenkit szeret, függetlenül a bőre színétől, a nemi identitásától, vagy a társadalmi hovatartozásától. Mindenkinek egyformán ugyanazt a lehetőséget kínálja fel, ebben nem diszkriminál sem negatív, sem pozitív előjellel. Krisztus halála és feltámadása valóságos tény és mindenkinek ugyanannyi esélye van elfogadni. Minden másban azonban működik a mennyei diszkrimináció, ami egyfajta jól bevált minőségbiztosítási módszer is egyben, játékszabály azoknak, akik elfogadták Krisztus áldozatát, és azoknak, akik nem. Isten diszkriminál. Azokat hallgatja meg, akik félik őt és akaratát cselekszik, de olyanokat, akik tudatosan elutasítják őt, olyanokat nem áll módjában meghallgatni. Kicsit olyan ez, mint a „Belépés csak nyakkendőben!”. Itt is vannak feltételek, amiknek meg kell felelnünk. Ez a mennyei diszkrimináció. Betűzd szépen…