mellőzés

„Pál ugyanis már előzőleg úgy döntött, hogy Efezus mellett csak elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában. Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen.” (16.)

Biztos voltál már úgy, hogy eltervezted mennyi mindent fogsz csinálni, hogy most a dolgaid végére érsz, még azt a pár tételt megtanulod, régi, halogatott dolgaidat rendbe teszed. Aztán egyszer csak azon kaptad magad, hogy elment melletted az idő, nem is tudod igazán mivel telt, megint elszöszmötöltél valamivel, s megint nem sikerült megcsinálni azt, amit szerettél volna. Nem véletlenül írja az apostol az Efézusi gyülekezetnek, hogy használják ki az alkalmas időt, mert „az idők gonoszak”. (Ef 5:16) Pont annak a gyülekezetnek, ami mellett most itt elhajózik Pál, bizonyítva, hogy mit lehet tenni a gonosz idők ellen. Azért is nehéz ez, mert szerette azt a gyülekezetet, szerette a benne lévő embereket, jó lett volna kicsit megpihenni neki is, beszélgetni, időt tölteni, de nem ez volt a dolga. Sietett Jeruzsálembe, átadni azt, amit rábíztak. Éppen ezért döntést hozott, s ehhez tartotta is magát. „Akármennyire jó lenne, akármennyire rám férne, de most, ott nem kötünk ki. Elmegyünk mellette, mert más dolgom van”. A gonosz idők ellen csak így lehet védekezni. Dönteni kell arról, hogy bizonyos dolgok és lehetőségek mellett elmegyünk, azért, hogy a lehető leggyorsabban célba érjünk. Nem könnyű meghozni ezt a döntést, de néha muszáj. El kell mennünk dolgok mellett, hogy más dolgokat elérjünk. Döntenünk kell, aztán ahhoz tartani magunkat, hogy a megfelelő célba érjünk.  Mert ha nem megyünk el tudatosan bizonyos dolgok mellett, ahol nem kötünk ki és nem cövekelünk le, akkor sajnos azon kapjuk magunkat, hogy a „gonosz idők” megint lehagytak és becsaptak minket…