„De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (24.)

Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a következő sorok a figyelem felkeltésére és a nyugalom megzavarására alkalmas nyelvi eszközöket és képeket tartalmaznak. Természetesen direkt. Megértésüket köszönjük. Egy csini és dögös nő üldögélt magányosan egy konferencia záró vacsoráján a bárpultnál. Egy férfi lépett oda hozzá és némi beszélgetés után a következő kérdéssel rukkolt elő: Kedvesem, lefeküdne velem 10 millió forintért. A nő elpirult, de igent mondott. – Rendben –folytatta a férfi – és 10 forintért. A nő erre az ajánlatra dühösen felcsattant: Kikérem magamnak, hát maga minek néz engem? A férfi elmosolyodva udvariasan felelte: Kedvesem, ezt a kérdést már tisztáztuk, már csak az árról beszélgetünk. Te mennyire tartod magad? Mennyit ér az életed? Mennyiért vagy megvehető? Mi az árad? Persze nem ilyen helyzetekre gondolok, mint ez a kis történet, ennél sokkal egyszerűbbekre. Azokra a pillanatokra, amikor elfelejtetted, hogy Isten számára te drága vagy. Amikor jó volt fürdeni az önsajnálatban és mondogatni magadnak, hogy „nulla vagyok”. Amikor elfelejtettél küzdeni, amikor hagytad, hogy legyőzzön a gonosz, amikor engedtél a kísértésnek. Amikor – hacsak egy pillanatra is – elfelejtetted, hogy Istennek te értékes vagy. Felbecsülhetetlen érték és felbecsülhetetlenül értékes. Nem adhatod magadat el semennyiért és senkinek, mert te Istenhez tartozol. Ezért bocsátott meg neked mindent és engedte, hogy Fia Jézus Krisztus meghaljon és feltámadjon érted. Ez az első lépés. Megérteni, hogy drága vagy. Értékes. Ez kell ahhoz, hogy később, pont emiatt le tudj mondani önmagadról, és csak a feladatra és küldetésre koncentrálni. Kimondani, hogy még az életem sem drága, csakhogy megtehessem mindazt, amit Isten vár tőlem. Nem azért mert muszáj, és nem azért mert kell. Hanem csak úgy. Hálából…