Mit próbálunk elérni az ifjúsági munkában?  Mi a célunk?  Milyennek is kellene lennie az ifjúsági munkának?  Csak ha megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, akkor tudjuk beállítani az iránytűnket, és elindulni a helyes irányba.

Megosztom most veletek négy olyan meglátásomat, amik segítettek nekem, hogy a helyes irányt kövessem, az ifjúsági munkában.

  1. Az ifjúsági munkának megtestesülőnek kell lennie

„Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult.”  Fil 2:5-7

Pál apostolnak a Filippibeli gyülekezethez írt levele emlékeztet bennünket arra, hogyan kellene élnünk és vezetnünk.  Jézus emberré lett.  Anélkül, hogy megszűnt volna Isten lenni, Jézus emberré lett.  Emberi újszülöttként született, felnőtt a gyerekkorból, és úgy élt, ahogyan mi is.  Emberségében mindent megmutat Isten személyéből, ami megmutatható emberi viszonylatban.  A megtestesülés megmutatja, hogy Isten közösséget vállal az emberiséggel.  Jézus szolgává lett.

Ahogy Krisztusnak, nekünk is önmagunkat kell adni.  Ez nem kizárólag ifjúsági programokról szól.  A fiatalok tudni akarják, hogy van valaki, akinek fontosak, aki időt szán rájuk, valaki, aki meghallgatja őket, és akit érdekelnek problémáik.  Az, amilyen emberek vagyunk, a legfontosabb tényező a keresztyén ifjúsági munkában.  Jézust kell visszatükröznünk.

A hatékony ifjúsági munka kulcsa az emberek – olyan emberek, akiknek az életében Krisztus él, és akik megnyílnak a fiatalok felé, nem azért, hogy kioktassák őket, nem azért, hogy lehengereljék őket vonzó személyiségükkel, hanem hogy megmutassák nekik, hogyan kell egymást szeretni, ahogy Krisztus rendelte.  Mark Ashton, Christian Youth Work, Kingsway 1986

Az ifjúsági munkás nem előadó vagy szervező elsősorban; hanem példa, egy személy, aki Keresztyén példájának erejével motiválja a Jézus Krisztus iránti elköteleződést.  Lawrence Richards, Youth Ministry, Zondervan 1972

  1. Az ifjúsági munkának elkötelezettnek kellene lenni a Krisztusban való érettség iránt(lásd Az ifjúsági munka jövője – tirekifi.hu)
  2. Az ifjúsági munkának csapat törekvésnek kell lennie.

„Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.”  IKor 12:27

Itt Pál emlékezteti a korinthusi gyülekezetet, hogy ahogyan az emberi testnek különböző részei vannak, ugyanígy van Krisztus testével, az egyházzal is.  Minden rész fontos, és megvan a maga szerepe.  Az ifjúsági munkának, és a vezetésnek csapat erőfeszítésnek kell lennie, összehozva különböző dolgokban jártas embereket, akik más-más képességekkel, személyiséggel rendelkeznek, hogy együtt betöltsék a kihívásokat, amit a gyerekek és fiatalok megszólítása, tanítása, és a velük való törődés jelent.

Ifjúsági csoportod minden tagja különböző és kivételes.  Ha egyedül dolgozol, akkor valószínűleg csak néhányukkal tudsz baráti kapcsolatot kialakítani.  A csapatban végzett munka lehetőséget ad, hogy többekkel kerüljetek kapcsolatba, és barátságot építsetek ki.  A csapat tagjai kiegészítik egymást, és tudják támogatni egymást imádságban, és közösségben.

Tinédzser keresztyénként egy vakmerő Pál apostol képe élt bennem, aki egyedül utazgat, minden kihívással egyedül néz szembe, és kizárólag Istenre van utalva, amikor különböző városokban prédikál.  Természetesen Pál elszánt volt.  Nagyon sok kihívással nézett szembe.  Egész életével bízott Istenben.  Azonban azt is tudta, hogy sokkal hatékonyabban dolgozik egy missziói csapat tagjaként.

Az első missziói útjára Barnabást és János Márkot vitte magával.  Barnabás nagyon jól tudott embereket bíztatni, és motiválni.  Az ő bíztatásra írja meg János Márk az evangéliumát.  A második missziói út alkalmával, Pál Szilásszal, Timóteussal és Lukáccsal utazik együtt.  Biztos vagyok, hogy Lukács orvosi ismeretei nagyon hasznosak voltak.  Lukács azzal, hogy megírta evangéliumát, valamint az Apostolok Cselekedeteit, a korai egyház történésze lett.  Szilász Pál több izgalmas élethelyzetének tanúja volt!  Filippiben együtt voltak börtönben Pállal, Istent dicsőítve a földrengés közepette.  Timóteus először „misszionárius gyakornokként” utazott velük, de Pál bíztatására végül az efézusi gyülekezet pásztora lett.  Pál megértette a csapatmunka előnyeit, és erősségét.  Ahogy egy afrikai közmondás mondja:

„Ha gyorsan akarsz utazni, menj egyedül, ha messzire akarsz eljutni, menj másokkal együtt.”

4, Az ifjúsági munkának felkészítő munkának kell lennie

És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére.  Ef 4,11-12

Pál MINDEN Isten emberének felkészítéséről beszél a szolgálatra, és az ifjúsági munkának is ilyen „felkészítő” munkának kell lennie.  Bíztatnunk kell a fiatalokat, és segítenünk nekik, megtalálni, és fejleszteni ajándékukat – a természetes tálentumaikat, és lelki ajándékaikat a vezetésben, a szolgálatban, és a misszióban.  Felelősségünk van abban, hogy lehetőséget biztosítsunk számukra, ezeknek az ajándékoknak a használatára az ificsoportban, gyülekezetben, és a tágabb közösségben.  Mit jelenthet ez?  Rövidtávú missziói utak szervezését, közösségi tervek fejlesztését, lehetőséget adni vezetői képességük gyakorlására, bíztatni őket, hogy vegyenek részt konferenciákon, számtalan lehetőség van.

Milyennek is kellene az ifjúsági munkának lennie?  Mi az, amit próbálok elérni?  Számomra, inkább a „lenni”, mint a „tenni”.  A fiatalok segítése hitükben való növekedésben, és érettségben.  Fiatalok felkészítése egy szolgáló keresztyén életre, és mindezt csapatban végezni, akik közösségeikben elkötelezettek a fiatalok elérésében, tanításában, és a velük való törődésben.

Fordította: Momo